Dühítő, felháborító. De nem a válogatott szereplése, hanem a szurkolók hozzáállása.
A magyar válogatott szerepléséről akartam írni egy bejegyzést, azonban a meccs közben a cím megváltozott. Rossz volt hallgatni - ismét - ezeket a degradáló rigmusokat, és egyszerűen nem értem, hogy miért nem lehet valódi szurkolóként hozzáállni a mérkőzéshez. Lehet szurkolni a Barcelonának, a Real Madridnak vagy Brazíliának, ők nem szoktak veszíteni.
Izlanddal példálóznak most a héten, hogy ők 350 000 fővel kijutottak a vb-re, hozzátartozik az is a történethez, hogy 2012-es EB-selejtezőkön összesen 4(!) pontot szerezve utolsó előttiek lettek.
Az Európa-bajnokság után több meghatározó játékos visszavonult, őket is pótolni kell, így azonban nem lehet egyszerűen csapatot építeni, hogyha 4-5 meccsen nem jön az eredmény, akkor már az "auf Wiedersehen"-t kiabálják. És ennek még örülhettünk, mert a másik örökzöld rigmus a "K***a gyenge" volt. Szomorú.
Kifütyülni a válogatottat, és ollézni az ellenfélnél, múlt héten a svájci hangosbemondónak kell figyelmeztetnie, őket, hogy itt nem szokás randalírozni. Nem tudom eldönteni, hogy szurkolni mennek ki, vagy indulatokat szítani.
Az EB után istenítették a játékosokat, most meg szidják őket. Hogy eshet ez egy első válogatottságát „ünneplő” játékosnak. Milyen motivációt adhat ez a játékosoknak? Csak képzeljék el azok akik ezt kiabálják, hogy mondjuk ők csinálnak valamit otthon, vagy dolgoznak a munkahelyen, és nem sikerül megoldaniuk valamit, akkor folyamatosan szidják. Vajon jobban meg tudják majd oldani a feladatot? Nem hiszem.
Arról nem beszélve, hogyha nem tetszik amit látnak, akkor miért mennek ki megnézni a meccset, nekem kicsit öncélúnak tűnik az egész, hogy nem a meccsért mennek ki, hanem azért, hogy hőzönghessenek. Ez olyan, mintha lenne egy étterem, ahol neki nem tetsző ételt szolgálnak fel, ezért reklamál, majd elmegy megint és megint, és mindig reklamál nem éppen irodalmi stílusban.
Nem értem, hogy még 1-0-s vezetésnél 90. percben is kiabálták a degradáló jelzőket. Mi kellett volna 5-6 gólos győzelem, azon Feröer-szigetek ellen, aki ellen Svájc is csak 2-0-ra tudott nyerni. El kell fogadni, hogy nincsenek már akkora különbségek a kisebb csapatok és a nagyobb csapatok között.
A legszebb, hogy ezek után elvárják, hogy a játékosok odamenjenek megtapsolni a „szurkolókat”, mert ha nem, akkor utána azt kiabálják, hogy: "Hova mentek"?
Hajdú B. István azt mondta a meccs végén, hogyha a nagy sikernél oda kell menni a szurkolókhoz, akkor most is oda kell menni, amikor nem jöttek az eredmények. Ez igaz is lenne, ha a másik oldalról normális hozzáállás lenne. Szerintem fordítva is igaznak kellene lennie. Van erre egy jó mondás: Bill Shankly: "Ha nem tudsz szurkolni nekünk, amikor döntetlent játszunk vagy ha kikapunk, akkor ne szurkolj akkor sem, ha győzünk."
Nem lehet véletlen, hogy múlt héten Sallói Dániel is ezt nyilatkozta:
„Vannak Európában olyan országok, ahol a szurkolók nyomást gyakorolnak a játékosokra, szerintem ez nem segít. Jó, ha vannak ultráid, az hihetetlen érzés, de nyomás alatt játszani, az megnehezíti az ember dolgát. Amikor a csapatnak vannak ultrái, bele kell kalkulálni, hogyha a csapatnak nem jól megy, akkor azt szóvá teszik a szurkolók, ami több helyen is így megy Európában, itt viszont nincs ez, ami nekem tetszik.”
Ez a nyomás nem tesz jót, görcsösebbé teszik, az amúgy is eredménykényszer alatt játszó játékosokat.
34 játékos lett kipróbálva, ez az útkeresés időszaka volt. Miért van az, hogy mikor Kleinheisler belőtte a norvégoknak a gólt, akkor Storck jó edző volt, most meg elküldenék a szurkolók? Most hirtelen rossz edző lett? Kellene hagyni egy kis időt, és támogatni azt a csapatot, akinek szurkolunk. És ez nem csak itt érvényes, hanem az NB1-ben is, ha két vesztes meccs van, akkor már az edző fejét követelik, így nem lehet hosszú távon gondolkozni. Nem mernek berakni fiatal játékosokat.
20 kapuralövés, 10 szöglet, nem lehet azt mondani, hogy nem nyomtak volna a fiúk. Az akarat úgy láttam ma is megvolt bennük, és ez a fontos. Én gratulálok nekik a győzelemhez, és ahhoz hogy ilyen „szurkolás” mellett is higgadtak tudtak maradni. Egy szurkolónak támogatnia kellene a csapatot, amelynek szurkol, nem visszahúzni.
Jó lenne változtatni ezen, és kultúráltabban szurkolni!
